A mai ebédünk pár betűn múlott. Délelőtt fél 11 körül hazaértem a körutamról, meglehetősen éhesen; a Kisebbik a sötét nappaliban tabletezett álmosan.
Az én ÉHES, ő ÁLMOS halmaznak nem sok keresztmetszete mutatkozott elsőre.
Azért kifejtettem neki, hogy főzök, azaz főzünk most egy ebédet, eszünk és utána én estig egyhuzamban dolgozhatok itthon. Először a B opcióról hallani sem akart a gyerek, mármint hogy ő is kifárad a nappaliból a konyhába segíteni. Aztán elkezdtem sorolni, mit enne: lecsó, valamilyen ragus tészta, gulyásleves...
kb. négyféle feltéttel a két tepsi pizzát elkészíteni. És lám, nem múltak el nyomtalanul a gyermekévek, máris működött a szokásos felállásban a munkamegosztás:
1. Én kikevertem, kidagasztottam először a gm pizzatésztát. Ennek többféle előnye van.
- A robotgép dagasztókarját nem kell kétszer elmosni, rögtön utánam lehet használni a nem gm tésztához.
- Amennyivel hamarabb elkészülök mint a gyerkőc, annyival tovább kelhet a gm pizzatészta, amire ez épp rá is fér.
2. Utánam következett a Kisebbik, megkapta a mérleget, egy tálat és a receptet. Így nyár közepén kicsit kellett neki segítenem a mértékegységeknél, meg az arányok átszámolásánál, de közölte, hogy ő ugyan nem fog ilyenkor matekozni!
3. Kicsit dohogott még, hogy dagasztás közben a tálból centrifugális irányban távoznak meglepően nagy tésztadarabok is, de figyelmeztettem a fizika törvényszerűségeire, valamint jeleztem neki, hogy mindezeket figyelembe véve felettébb hasznos lenne, ha merőlegesen tartaná a robotgépet a tálban.
4. Jól bevált módszerünk, hogy amíg kel a tészta, előkészítjük a paradicsomos kencét és a feltéteket. Előbbit a Kicsi már mesterfokon végzi, remek pizza alapszószokat dob össze, nekem csak a mennyiségeket kellett kontrollálni. Az övére került még sonka, paradicsomkarikák, olíva bogyó és lilahagyma .
5. Az enyémhez a tegnapi zöldségpörkölt maradékát feljavítottam csicseriborsóval, mellé paradicsomkarika, olívabogyó volt az egyik oldalon. És mivel a nagylányom a múltkor pizzát RENDELT!, és mellé kapott ajándékba borsófehérje alapú „nemtonhalat” főzési alapanyagként, gondoltam, kipróbálom. Növényi tejfölös szósszal kentem le a pizza másik felét. Arra morzsoltam a nemtonhalat és mivel ez utóbbiban kicsi füstösséget is éreztem, meg viszonylag markáns ízeket, úgy gondoltam, jól meglesz a lilahagyma karikákkal.
6. Mire a pizzatészta megkelt, ki-ki végzett a feltétek előkészítésével. Kinyújtottuk az alapot a szintén jól bevált módon.
7. A tészta ropogósságához én két dolgot használok:
- Mindenképp pizzasütés üzemmódban sütöm, az alsó rácson. Ha több pizza van egyszerre, akkor igazságos időbeosztásban cserélgetem a tepsiket.
- A másik, hogy a sütőpapírt olívaolajjal kikenem, mégpedig a kezemmel. Olajos kézzel sokkal könnyebb a lágy tésztát eldolgozni a tepsiben, ráadásul meggyőződésem, hogy ettől még ropogósabb lesz a pizza alja.
8. Végül nincs más hátra, mint megosztani Veletek a pizzatészta receptjét, amiben semmi varázslat nincs: 50 dkg liszt, 7 g szárazélesztő, 3 dl víz, 1 tk só, 2 ek olívaolaj és ízlés szerint szárított oregánó.
„Velem igazán lehet kompromisszumot kötni.”- gondoltam. „Csak ne nekem kelljen a kétféle tésztával ésMire ő: PIZZA.
kb. négyféle feltéttel a két tepsi pizzát elkészíteni. És lám, nem múltak el nyomtalanul a gyermekévek, máris működött a szokásos felállásban a munkamegosztás: 1. Én kikevertem, kidagasztottam először a gm pizzatésztát. Ennek többféle előnye van.
- A robotgép dagasztókarját nem kell kétszer elmosni, rögtön utánam lehet használni a nem gm tésztához.
- Amennyivel hamarabb elkészülök mint a gyerkőc, annyival tovább kelhet a gm pizzatészta, amire ez épp rá is fér.
2. Utánam következett a Kisebbik, megkapta a mérleget, egy tálat és a receptet. Így nyár közepén kicsit kellett neki segítenem a mértékegységeknél, meg az arányok átszámolásánál, de közölte, hogy ő ugyan nem fog ilyenkor matekozni!
3. Kicsit dohogott még, hogy dagasztás közben a tálból centrifugális irányban távoznak meglepően nagy tésztadarabok is, de figyelmeztettem a fizika törvényszerűségeire, valamint jeleztem neki, hogy mindezeket figyelembe véve felettébb hasznos lenne, ha merőlegesen tartaná a robotgépet a tálban.
4. Jól bevált módszerünk, hogy amíg kel a tészta, előkészítjük a paradicsomos kencét és a feltéteket. Előbbit a Kicsi már mesterfokon végzi, remek pizza alapszószokat dob össze, nekem csak a mennyiségeket kellett kontrollálni. Az övére került még sonka, paradicsomkarikák, olíva bogyó és lilahagyma .
5. Az enyémhez a tegnapi zöldségpörkölt maradékát feljavítottam csicseriborsóval, mellé paradicsomkarika, olívabogyó volt az egyik oldalon. És mivel a nagylányom a múltkor pizzát RENDELT!, és mellé kapott ajándékba borsófehérje alapú „nemtonhalat” főzési alapanyagként, gondoltam, kipróbálom. Növényi tejfölös szósszal kentem le a pizza másik felét. Arra morzsoltam a nemtonhalat és mivel ez utóbbiban kicsi füstösséget is éreztem, meg viszonylag markáns ízeket, úgy gondoltam, jól meglesz a lilahagyma karikákkal.
6. Mire a pizzatészta megkelt, ki-ki végzett a feltétek előkészítésével. Kinyújtottuk az alapot a szintén jól bevált módon.
7. A tészta ropogósságához én két dolgot használok:
- Mindenképp pizzasütés üzemmódban sütöm, az alsó rácson. Ha több pizza van egyszerre, akkor igazságos időbeosztásban cserélgetem a tepsiket.
- A másik, hogy a sütőpapírt olívaolajjal kikenem, mégpedig a kezemmel. Olajos kézzel sokkal könnyebb a lágy tésztát eldolgozni a tepsiben, ráadásul meggyőződésem, hogy ettől még ropogósabb lesz a pizza alja.
8. Végül nincs más hátra, mint megosztani Veletek a pizzatészta receptjét, amiben semmi varázslat nincs: 50 dkg liszt, 7 g szárazélesztő, 3 dl víz, 1 tk só, 2 ek olívaolaj és ízlés szerint szárított oregánó.
9. Gluténmentes verzióban, ha nagyon egészségeset akarok, akkor kizárólag zabpehelylisztből készítem, és 1 tk útifűmaghéjat adok hozzá. Ezúttal viszont a konyhapulton lévő zabpehelyliszt készletem nem volt elég, meg szerettem volna kicsit ropogósabb alapot, így 1/3 arányban a zabpehelyliszt mellé kukoricaliszt és keményítő alapú univerzális gm sütőliszt került bele.
Így alakult ez a win-win ebédünk.
Mert azt ettük, ami a Kisebbik kívánsága volt, így egy csapásra elmúlt a demotivációja a főzést illetően, és én is jól jártam, mert extra gyorsan elkészültünk és egy marék bébispenóttal még teljesértékű is volt a hüvelyest, zöldséget, gabonaféléket is tartalmazó ebédem. Ráadásul maradt még belőle a munkahelyükön lévő családtagoknak és vacsorára is, így a költséghatékonyságra sem lehet panasz.
Ti hogy álltok a gyerekkel közös főzéssel? Van előnyös része a Számotokra is, vagy csak áldozatként bevállaljátok időnként, ha a gyerkőc nagyon szeretné? A válogatós ifjúságnál nagy segítség lehet, mert azt tapasztaltam, hogy amit maguk főznek, azt biztos meg is kóstolják! 
Adrienn
