Történt, hogy egy mozgalmas hét és még mozgalmasabb hétvége után kettesben töltöttük itthon a hétfőt a Kisebbikkel. Ő szokásával ellentétben 10 után ébredt, még be is mentem hozzá reggel megnézni, hogy minden rendben van-e vele. De mindössze annyi történt, hogy kifáradt az előző napok eseményeiben, és későn aludt el.
Reggel, akarom mondani már majdnem délben készített magának egy szokásos gourmet zabkását, karamellizált cukron pirított zabkásával, bogyós gyümölcsökkel, étcsokival.
Mivel a Kisebbiknek sem volt kedve mindenféle sült húsokat enni, zöldséges verzióban gondolkodtam. Az előző napi kihűlt héjában sült krumplihoz zabpehelylisztet meg némi növényi tejfölt adtam, és megtöltöttem a húsos papucs mintájára vöröslencsés-cukkinis bolognai töltelékkel, ami már jó pár naposan a hűtőben árválkodott. Az egyikbe kísérleti jelleggel babos cukkinikrém került, amit a szombati vendégeknek készítettem a pesto mellé előétel gyanánt.
A negyed fej saláta, a két elfelejtett paradicsom, a megbontott olívabogyó méltó társa lett egy saláta formájában.
Reggel, akarom mondani már majdnem délben készített magának egy szokásos gourmet zabkását, karamellizált cukron pirított zabkásával, bogyós gyümölcsökkel, étcsokival.
Én pedig zavartalanul dolgozhattam itthon már korán reggeltől, mivel a Nagyobbik és a férjem is munkába indultak.
Reggeli után 10 óra körül ettem egy kis dinnyét, ami még a hétvégi kavalkádból maradt, meg törtem egy csücsköt az épp kisült gluténmentes bagettből, ami normál esetben már vasárnap reggel elkészül, de most többször nyolc órát volt kénytelen pihenni a megetetett kovász meg a bekevert tészta is
Aztán kettő óra körül nekem már elkezdtek száguldozni a gondolataim, mit lehetne összedobni egy késői ebédre a hűtőben fellelhető maradékokból.Így esett, hogy délben még egyáltalán nem voltunk éhesek.
Mivel a Kisebbiknek sem volt kedve mindenféle sült húsokat enni, zöldséges verzióban gondolkodtam. Az előző napi kihűlt héjában sült krumplihoz zabpehelylisztet meg némi növényi tejfölt adtam, és megtöltöttem a húsos papucs mintájára vöröslencsés-cukkinis bolognai töltelékkel, ami már jó pár naposan a hűtőben árválkodott. Az egyikbe kísérleti jelleggel babos cukkinikrém került, amit a szombati vendégeknek készítettem a pesto mellé előétel gyanánt.
A negyed fej saláta, a két elfelejtett paradicsom, a megbontott olívabogyó méltó társa lett egy saláta formájában.
Így készült el ez a korábban még az én fejemben sem létező fogás inkább uzsonnára, mint ebédre, mivel lett vagy fél négy, mire elfogyasztottuk.
Mindeközben végtelenül hálás voltam az életnek ezért a fene nagy szabadságért, hogy ma úgy alakult, hogy akkor és azt eszünk, amit csak akarunk. Ráadásul ezúttal nemcsak azt rögtönöztem, hogy mi legyen az ebéd, hanem a fenti étel létezéséről sem tudtam, pedig ha a teljesértékű növényi étkezés alapjait figyelembe vesszük, még azokat a kritériumokat is kielégíti a legalább háromféle zöldség, egyféle hüvelyes, teljesértékű gabona, friss leveles saláta kombinációjával.
És hogy minek nekem ez a nagy szabadság??
Idő- és egyéb nyomás nélkül stresszmentesen eltakaríthattam az előző nap romjait a konyhában, elindíthattam az elmaradt mosást, amit ki is teregethettem, kipróbálhattam az új növényi tejkészítőmet, ráadásul az elmaradt home office tennivalóimat is gond nélkül elvégezhettem.
Hát kell ennél több szabadság így a nyár közepén?
Hát kell ennél több szabadság így a nyár közepén?
