GASZTRO ÉS KALAND EGY ROBINSON HÁZBAN 4. rész

A 2. napon egy tartalmas reggeli után edzettünk egyet a medenceparton és egy frissítő csobbanás után úgy döntöttünk, felfedezzük a halászfalut egy beszerző körút erejéig.

Megtaláltuk a helyi piacot és a halboltot, ezek a beszerzési források tökéletesen elegendőnek bizonyultak az egész nyaralás alatt.

A kis boltot, amit naivan meglátogattunk kezdésnek, a további napokban kihagytuk a minimális árukínálata miatt, de muszáj volt olyan létfenntartáshoz szükséges dolgokat vásárolnunk, mint gyufa, hacsak nem akartunk kővel tüzet csiholni a hét hátralévő részében.

Aztán nagy örömünkre találtunk egy apró halboltot, ahol egy szakmájához híven HALlgatag eladóval találkoztunk, minimális angol nyelvtudással.

A férjem jó szokása a nem angol nyelvterületen már-már zavaróan ható perfekt angoljával, hogy a számára elhagyhatatlan választékos töltőszöveget halkan mondja, hogy ne hozza zavarba vele az azt úgysem értő helyieket, a lényeget pedig hangosan nyomatékosítja. Így sikerült kiemelnie a GRILL – KONYHAKÉSZ – GYEREKBARÁT kulcskifejezéseket a mondandójából, és kaptunk két tisztított egész halat a helyi széles választékból, valamint lecsaptunk még a jégen bíztatóan pihenő, nyúzott, szép fehér húsú, a közepén csak egy markáns gerincet tartalmazó, jól szeletelhető haldarabra a gyereknek.

Ennek még lesz története később, de most maradjunk az időrendnél.

Utolsó állomásnak szántuk a helyi piacot, ahol három árus tartózkodott egész nap egy egyenlő szárú háromszög 1-1 csúcsában, így a közéjük tévedő vásárló három tekintet kereszttüzében találhatta magát hirtelen. Kezdetben mindhárman vevőhívogatóan mosolyogtak, aztán ahogy áthelyezted a testsúlyodat egy másik árushoz mutató irányba, máris szúrós szemekkel illettek. Mivel a férjem nem bírja az ilyen jellegű feszültséget, először közölte, hogy ő elmegy fagyizni, amíg én bevásárolok,

de inkább bevontam a műveletbe, mielőtt meglépett volna.

Először is a gyereket félreállítottam a halat hidegen tartó, de immár határozottan olvadó, jégtől csöpögő hűtőtáskával és egyéb szatyrokkal, a villámló tekintetektől biztonságos távolságra.
Aztán megosztottam a férjemmel a haditervet: ő vesz a bácsitól három óriás újkrumplit, mert ráadásul az öreg olyan rafinált kereskedő volt, hogy ő árakat sem írt ki, de a krumplival nagyon nem nyúlhatunk mellé, meg az nem túl bonyolult zöldségvásárlási feladat a férjemnek sem.
A legmosolygósabb fiatal lánynál vettem petrezselymet, cukkinit, paprikát, édeshagymát, salátát, háromféle helyi paradicsomot, nektarint és almát.
Addigra a 3., idősebb hölgy árus már teljes reményvesztetté vált, pedig a végén nála terveztem venni a sárgadinnyét, mert finomnak és illatosnak nézett ki.

Így feloldottuk a kereslet-kínálat piaci törvényei által okozott gordiuszi csomót és mehettünk haza a zsákmánnyal.

Mire a szokásos döcögős úton erdőn-mezőn-hegyen át leküzdöttük negyed óra alatt a 2 kilométert, a hal már határozottan feldolgozásért kiáltott, így a férjem kérdésére, hogy most főzzünk-e vagy este, egyértelműen a MOST-ot választottam, hacsak nem akarjuk visszadobni a tengerbe az egyértelműen életképtelen halakat. 
Az otthoni módszeremre alapoztam a főzést itt is, bár jelen esetben a konyha olyan kicsi volt, hogy vagy a vágódeszka fért a pultra, vagy a mosogatótálca, ráadásul azt az egy darab serpenyőt kellett beosztanom mindenféle munkaműveletre.

A feladatmegosztásunk úgy nézett ki, hogy a férjem begyújtotta a grillt, a Kisebbik készített egy salátát, én meg minden mást.

A kis hely miatt főleg fontos volt, hogy először a zöldségeket dolgozzam fel, és ügyeljek az elkészülési időkre is.

Így először megtisztítottam és felkockáztam a krumplit, amit fűszerekkel, kevés olívaolajjal feltettem pirulni, párolódni a serpenyőbe. Addig felaprítottam a petrezselyemből, annyit, hogy a halat is be tudjam dörzsölni vele, illetve előkészítettem pár fokhagymagerezdet is.

Aztán behívtam a Kisebbiket, hogy segítsen a salátánál. Ebbe vékonyra karikázott édeshagyma került, zamatos helyi paradicsom, és az előző napról maradt fél lencsekonzerv. Salátalevélen tálalva nagyon finom volt a hal mellé, sőt, maradt még belőle nekem vacsorára is.
Következő lépésként, miután minden zöldség feldolgozásával végeztünk, a gyerek hala következett, mert a férjem akkor már több, mint fél órája semmi életjelet nem adott magáról a grillsarok irányából, így gondoltam, még dolgozik a parázson
Vastag szeletekre felszeltem az ismeretlen eredetű halat, sóval, borssal, fokhagymával, petrezselyemmel befűszereztem és szeletenként kisütöttem a serpenyőben. Izgatottan megkóstoltam, teljesen szálkamentes és semleges ízű volt.

Utolsó mozzanatként sütésre előkészítettem az egész halainkat is, de közben kitálaltam az „A” menüt.

Mire a petrezselymes krumpli, a salátalevélben tálalt paradicsomos lencsesaláta és a sült halszeletek a tányérre kerültek, betoppant a férjem is, hogy kész van a parázzsal.

Mondtam neki, hogy én is kész vagyok, de én az ebéddel.

Azért vártunk még 20 percet, és együtt ültünk le, a „B” menüvel kiegészített halebédünkhöz.
Az ebéd utáni szieszta után tettünk egy túrát a környéken, majd csobbanással és egy csodás naplementével zártuk a napot.

Adrienn